Nincs mese, ki kell írnom magamból.

Történt ugyanis, hogy 2008 nyarán egy magyar vállalkozás úgy érezte, hogy a világ pénzbősége, a kedvező hitelek sokasága és az üzlet fejlesztése közösen azt javasolja a vezetőknek, hogy vásároljanak egy újabb gépkocsit a gyártási osztálynak. Meg is tették, bekérték a számbavehető autókereskedőktől az ajánlatokat, majd választottak. Még jelentős kedvezményt is sikerült kiharcolni hála a kedves kapcsolattartónak. Az üzlet megköttetett. Az egyetlen bizonytalanság csak az volt, hogy a kedves elvtársak elvtársaiknak köszönhetően az európai kamatszintet majd 7-800%-kal meghaladó magyar kamatszint miatt melyik valutát válasszák. A frank és az euró volt a két opció. Persze a frank nyert, hiszen az elvtársak szakértői melegen ajánlották, a "nemzeti" bank is erre terelte a vállalkozásokat és a forinthitelhez képest nagyjából 30%-kal volt kedvezőbb a havi törlesztőrészlet. Az árfolyam 143 Ft volt (amit így utólag valószínűleg az évezred legalacsoyabb árfolyama volt).

Aztán jöttek a szürke, unalmas hétköznapok. Még a szokásos havi részletek sem törték meg ezt az unalmat, a cég minden esedékességi napon szó nélkül fizette a pár hónappal később már kétszeresére növekvő részleteket. Az elvtársak szerint épp beindultunk. Nem tudom, talán a részletekre gondolhattak?

Na mindegy, ez egy másik történet. Aztán eljött 2010 novembere. Az autónak lába kélt. Egy kedves magyar állampolgár (ki más) elvitte. Mindenestől, gépestől, szemüvegestől, gyerekülésestől, cédéstűl, gps-estől, huss. A rendőrség nagyjából 18 nap alatt lezárta ismeretlen elkövetővel, bravó.

És elindult a kan és csak ossza. Az árfolyam 221 Ft, csak meglett a folyamatos lejáratás és bankféltés eredménye, éljen! Kisvállalkozónk kitart, fizeti a részleteket ugyanúgy a nemlétező autóra, hátha jobb lesz kicsit az árfolyam. Gondolja, hátha meg lehet egyezni a bankkal. Hallott sokat arról a bizonyos etikai kódexről. Meg arról is, hogy milyen fontos az Ügyfél, ugye hát tőle függünk, meg ilyesmiket. Látja, hogy a szakértő bolsevikok féltik a drága bankokat, gondolja majd csak lesz megegyezés. Aztán egy barát is javasolja, hogy próbáljunk megegyezni a bankkal (a központban dolgozik tudniillik), hiszen ez egy hitelszerződés volt, nem lízing, így nem a fedezethez kapcsolódik, az csak biztosítéknak van. Megszületik a terv, a biztosítási összegből éppen lehet venni egy ugyanilyen korú, felszereltségű, futásteljesítményű, továbbmegyek színű autót. Biztosítási összeget megkapja a bank, vállalkozó választ egy autót, bank átutalja a kereskedőnek, bank megkapja a törzskönyvet. Mintha semmi sem történt volna, a hitel két év múlva lejár, a vállalkozónak újra lesz autója, a bank megtartja a pontosan fizető ügyfelét... Meseszerű.

Nem húzom az időt, végeláthatatlan levelezések és folyamatos elutasítás. Hivatkozás mindenre, kölcsönösségre, meg etikai kódexre, bankot semmi sem érdekli. Azonnali lezárást akar. Értitek? Azonnalit. Még meg is fenyegeti, hogy feljelenti, ha nem záratja le azonnal. Semmi kompromisszumkészség, nulla partnerség, csak alázás. ÉLőben nem lehet beszélni senkivel, van egy email cím, oda kell írni. Vagy postán, személyesen semmi. Mintha a hitel felvételénél valahogy könnyebben kapcsolatba tudtak lépni, ők hívtak. Most nem, gúnyosan elutasítanak.. 

Három hónap elteltével árfolyam csökken, már csak 205, "gyorsan-gyorsan zárjuk le"-gondolták. Az banki ügyintéző, aki a hitelt elfogadta anno, tanácsolja, hogy kérjen a vállalkozó méltányosságot, hogy legalább azt a 3%-ot ne számítsák fel az amúgy is felszámítandó 16 tétel mellett, hiszen ez egy "büntetés" a korábbi zárás végett. Elvégre nem a vállalkozó hibája miatt kell lezárni a hitelt, ez automatikusan jár.

És most jön a csattanó. Ezt is elutasították, levontak nagyjából újabb 90.000 Ft-ot a korábbi lezárás miatt. Mintha nem éppen a vállalkozó könyörgött volna, hogy ne zárják le, mintha úri passzióból éppen ő akarta volna visszafizetni egyben a teljes összeget.  Mit mondhatok, a pofátlanság csimborasszója, a vadkapitalista önkény és habzószájú magyar gazdasági liberalizmus meséje ez. A mérleg, 2,4 millió önrész mellett 3 millió felvett forint után nagyjából 2,7 millió visszafizetés, majd a lezáráshoz újabb 2,7 millió levonás. A banktól kap a vállalkozó 380.000 Fortintot. A kocsi erre a két és fél évre 8,5 millióba került, a bankhoz ebből 5,4 millió került. A vállalkozó évente 160.000 Ft Cascot is fizetett, hogy védje a bank prédáját (mellékesen 2,5 év után természetesen 3 évet kellett kifizetni, vagyis 480.000-et. Ha fordulónapon szenvedsz kárt, akkor is az egész évet kéri a biztosító előre)

Közgazdászként számomra ez érthetetlen. Játékelmélet szerint ez az egyetlen kimenet volt az, ahol mindenki veszített. A vállalkozó is, hiszen 2,5 év autóhasználat neki majd 8 milliójába került. De a bank is, hiszen egy pontosan fizető ügyfelét veszítette el. Aki minden ismerősét értesíti, hogy a Rabolunk bank magasról tojik az ügyfeleire és ezért lebeszéli őket, hogy ezekkel tárgyaljanak. Nagy ügy, ez naponta ezerszer megtörténik kishazánkban. De van filozófiai tartalma is, és számomra ez a fontos.

Az ember, állampolgár, sőt még a demokrata életét is szerződések szabályozzák folyamatosan. Az legelemibb tevékenységeket is megállapodások szorítják keretek közé. Legyen ez almavásárlás a boltban, házasság, bérleti szerződés, egészségügyi ellátás, közmű szerződés, bármi. Minden cselekedetünket írott vagy íratlan szabályok rendezik, ez az anarchia helyébe lépő társadalomszervezések jogi kerete. Egyetlen egy szerződést tudok, ami egyoldalúan módosítható, ez pedig a banki szerződés. Akármi történhet, akár még néger gyerekek is hullhatnak az égből, egy szerződést kizárólag két fél tud együttesen módosítani, ettől szerződés és nem diktátum. Kivéve a bankok gyarkorlatát. Ezért példamondatunkat úgy módosíthatunk, hogy akármi történhet, egy fél soha nem járhat rosszul, ez pedig a bank. Eegyszerűn fogjam fel, a bank nem veszíthet és kész.

Már szoktatom magam a gondolathoz, hogy a sokat hivatkozott liberális társadalmakban ezt hívjuk politikailag korrekt módon fair-nek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.