Az imént olvastam a mandineren egy szemlézett cikket a 16. média-szakmai konferenciáról és várható sírás-rívásról. Eszembe jutott Bogár egy fejtegetése, azt hiszem egyet tudok érteni vele e kérdésben, így röviden be is írtam kommentként. Mivel ezzel amúgy is szerettem volna foglalkozni, hát bemásolom ide is:

 

"..Én egyet tudok érteni Bogárral ebben a kérdésben. Tőle hallottam először az ominózus D-C Bendit kirohanás után, miszerint is: "miszter Orbán, tűrhetetlen, hogy maguknál a kormány ellenőrizni akarja a médiát, ugyanis nálunk a média ellenőrzi a kormányt!", hogy ezen a kijelentésen érdemes elgondolkodni alaposan és filozófia síkon is megvizsgálni.

Félreértés ne essék, én is a szólásszabadság feltétlen híve vagyok, elvárom az aktuális kormányzattól, hogy mindenki mondhassa el a véleményét szabadon és ezért ne érhesse semmilyen hátrány. (Én ezt még egyes történelmi események vonatkozásában sem korlátoznám...)

Azonban nálunk a sajtószabadság értelmezését szeretett liberális barátaink lefordították a sajtótermékekre is, s mint minden liberális értelmezés, ez is torzszülött lett, 4 kézzel és 100 pofával). A médiumok pedig köztudottan a bogári "globalopénzszivattyúk" vagyis a pénztőke megjelenési formái, profittermelő egységek (vagy inkább a profitérdekek szócsövei, "mi lesz a német cégekkel, jaj-jaj"), s így semmiben sem különböznek mondjuk egy vasgyártól, egy nonstop abc-től vagy akár egy tejüzemtől. Előállítanak egy terméket, szolgáltatást nyújtanak és kész. 

Ha viszont így tekintünk rájuk, akkor nem értelmezhető ép ésszel, hogy vajon őket miért nem ellenőrizheti a kormányzat, ami az állampolgárok által megválasztatott, s ezáltal egyúttal s népfelséget megtestesítő testület. És valóban, én sem úgy szavaztam kedves Cohn Úr, hogy felhatalmaztam szavazatommal a parlamenten keresztül a kormányt, hogy az életem minden területét ellenőrizheti és szabályozhatja a születéstől, az adózáson és oktatáson át egészen az halálig, kivéve a médiát. Hm, mit is állít ezzel Cohn Úr?

Náluk, azaz a sokat hivatkozott nyugaton úgy van, hogy a senki által meg nem választott testület/akármi (hiszen senki nem szavazott sem az az Axel-Springerrel, sem a Sanomára, stb.) akarja ellenőrzni a mindenki által demokratikusan megválasztott magyar kormányt. Ez pedig simán a diktatúra rövid jellemzője. A médiadiktatúráé.

Egy örökbecsűvel zárva, most akkor hogy?

 

(A kép forrás a retronom.hu) 

Az elmúlt hetekben a Szabad Nép megörvendeztetett bennünket roppant jópofa köztéri plakátjaival. Még azt is mondhatnám, hogy ötletes volt az alapkoncepció, a folyamatosan csökkenő hirdetési bevételek, a halódó törzsközönség és a kormányzati pénzeszsák elapadása okán érezték valamit tenni kell. Gondolom tőkeerős, istenített multi résztulajdonosként nem volt olyan vastag bőr a pofájukon mint a klubrádiónak, akik abból űznek sportot, hogy az emberek megkopasztásának támogatása után most a farhátcsontos kisnyugdíjasaikból préselik ki az utolsó filléreiket, melyet büszkén hirdetnek is szívhezszóló vészkorszakos zenei aláfestéssel és Gálvölgyi művészelvtárs susogó gagyogásával. Hm, ízlések és pofonok, biztosan sokan vannak (úgy mesélik már 100milliónál járnak) akik inkább nem esznek mintsem drágajóbolgárúr ne tudjon homárral kelni és feküdni. Igaz egy, a fizetését firtató betelefonálónál drágajóbolgárúr kiesett mézes-mázas szerepéből és úgy csapta le a telefont, hogy hozzá lehetne igazítani még az atomórát is akár. Persze csak a Szent Sajtószabadság Nevében. Ez amúgy közvetlenül azután volt, hogy az előző trolljával teli szájjal csámcsogott egy ellenoldali polgár zsebének tartalmán. "És mennyi? Drágajóbolgárúr elnézést,hogy élek és hogy be tetszett engedni ide a fényességes 100milliós szabad emberek szabad műsorába, elnézésétkérem, hogy merészelek ilyet mondani, de hát a sok az sok..."

Naszóval a másik szabadságosék (a népiek) kitalálták, hogy most aztán progresszívek lesznek, hiszen ezzel érvelnek minduntalan, meg kicsit modernek is és vicces, ugyanakkor elgondolkodtató plakátokon hirdetik maguk biztos igazát, miszerint is mérlegeljen. Nade, mivel a rajongóik között sok a volt munkásőr és bányászhelyettes gondoltam elmesélem mi is szerepel a plakátokon, hátha a célcsoport nem találná érteni.

Nézzük az elsőt. Acélkék háttér, rajta 2:2 felirat, majd alul: Győzelem. Hát persze fent a valóság, alul meg a csúnya, rossz kormányzat és annak kénköves hazug kommunikációja. Nadeegekuraelnehagyj! Még szerencse, itt van a nagyszerű megoldás, hogy nekünk mucsaiaknak fényt hozzon az éjszakába, aszonjda: Mérlegeljen! És az közismert hírhedt név alul. Csak, hogy tudjuk, itt aztán nincs oldalhajlás, ez a függetlenség csúcsa. Rendben, értjük, közepes kezdés, viszonylag nehezen dekódolható üzenet, célcsoport pislog és egyetért. Mondjuk engem érdekelne, hogy mi is ez a döntetlen, ami a fidesz szerint győzelem, szerintük meg mérlegelni kell. A választási eredmény gondolom nem lehet, mert a vörös hordát a lakosság 9,9%-a tisztelte meg bizalmával. (Ezt csak számfetisiszta geczy úrnak számoltam ki, ő van leginkább fennakadva a 2/3-on már majd egy éve. De ne féljünk, megunja, hazamegy).

Aztán jött a felül korona, alul köztársaság kombó. Jó, jó, ezt is értjük, eltorzult lelkű degeneráltak biztosan jót is szórakoznak rajta magányukban: a kormány mondja köztársaság, közben éles szemű cenzorpalánták megfejtik, hohó, ez igazából már királyság. Sajnos ez sem hoz lázba, a köztársaságtól behányok, aki ezen rugózik, meg egészségére.

Aztán megláttam a harmadikat. Azt hiszem ezt hívta az a jajgatós, jóarcú, villamosonmegverős trotty rubikonnak. Ezek után szerintem bármit lehet. 

Szitu: alul felirat "király", fent a valóság, vagyis egy sakkfigura képe. Melyik figuráé - kérdezhetnénk az önmeghatározásuk alapján ízlésre oly kényes, talán a jóízlés és Lukács filozófiájának kapcsolatáról 86 milliós tanulmányokat írató demokrata barátainkat. Tán csak nem a királynőé? Ez mondjuk illene is hozzájuk, de nem. Bástya elvtárs talán? Dehogy. Futó? Az a feri volt. Hát? Nem találnátok ki, a paraszt.

Vagyis a fidesz azt mondja, hogy király, holott ő csak egy paraszt. Egy felcsúti paraszt, gondolom. Finom urak, finom utalása a diktatúra éveiben a fene nagy rettegésük közepette. A mindenki egyforma szelleme megint szembefingta kommancsainkat. Ők, a nép gyermekei, az elitista autoriter fidesz kegyetlen ellenfelei, a demokrácia őrei nemes egyszerűséggel leparasztozták a magyar miniszterelnököt óriásplakáton. Igazán progresszív volt, lehet, hogy az alkesz para javasolta, netalán a káromkodás guinessbajnoka, a tótaw.

Aztán arra gondoltam, hogy végül is, minek itt érzékenykedni, javasolnék hát én is ötleteket nekik.

Felül egy lapról kilógó orr, alul a felirat: igazságbeszéd. De lehetne akár keresztény bérmálkozás is.

Felül egy kilőtt szem, alul a felirat: demokrácia

Felül a debreceni, heller, geczy, alul a felirat: független értelmiségi

Felül egy egekbe tartó grafikon az államadósság alakulásáról 2002-2010 között, alul a felirat: szakértelem

És így tovább. De hogy ne csak a rosszindulat beszéljen belőlem, valódi segítséget is szeretnék nyújtani szabadságharcosoknak:

 

 Nincs mese, ki kell írnom magamból.

Történt ugyanis, hogy 2008 nyarán egy magyar vállalkozás úgy érezte, hogy a világ pénzbősége, a kedvező hitelek sokasága és az üzlet fejlesztése közösen azt javasolja a vezetőknek, hogy vásároljanak egy újabb gépkocsit a gyártási osztálynak. Meg is tették, bekérték a számbavehető autókereskedőktől az ajánlatokat, majd választottak. Még jelentős kedvezményt is sikerült kiharcolni hála a kedves kapcsolattartónak. Az üzlet megköttetett. Az egyetlen bizonytalanság csak az volt, hogy a kedves elvtársak elvtársaiknak köszönhetően az európai kamatszintet majd 7-800%-kal meghaladó magyar kamatszint miatt melyik valutát válasszák. A frank és az euró volt a két opció. Persze a frank nyert, hiszen az elvtársak szakértői melegen ajánlották, a "nemzeti" bank is erre terelte a vállalkozásokat és a forinthitelhez képest nagyjából 30%-kal volt kedvezőbb a havi törlesztőrészlet. Az árfolyam 143 Ft volt (amit így utólag valószínűleg az évezred legalacsoyabb árfolyama volt).

Aztán jöttek a szürke, unalmas hétköznapok. Még a szokásos havi részletek sem törték meg ezt az unalmat, a cég minden esedékességi napon szó nélkül fizette a pár hónappal később már kétszeresére növekvő részleteket. Az elvtársak szerint épp beindultunk. Nem tudom, talán a részletekre gondolhattak?

Na mindegy, ez egy másik történet. Aztán eljött 2010 novembere. Az autónak lába kélt. Egy kedves magyar állampolgár (ki más) elvitte. Mindenestől, gépestől, szemüvegestől, gyerekülésestől, cédéstűl, gps-estől, huss. A rendőrség nagyjából 18 nap alatt lezárta ismeretlen elkövetővel, bravó.

És elindult a kan és csak ossza. Az árfolyam 221 Ft, csak meglett a folyamatos lejáratás és bankféltés eredménye, éljen! Kisvállalkozónk kitart, fizeti a részleteket ugyanúgy a nemlétező autóra, hátha jobb lesz kicsit az árfolyam. Gondolja, hátha meg lehet egyezni a bankkal. Hallott sokat arról a bizonyos etikai kódexről. Meg arról is, hogy milyen fontos az Ügyfél, ugye hát tőle függünk, meg ilyesmiket. Látja, hogy a szakértő bolsevikok féltik a drága bankokat, gondolja majd csak lesz megegyezés. Aztán egy barát is javasolja, hogy próbáljunk megegyezni a bankkal (a központban dolgozik tudniillik), hiszen ez egy hitelszerződés volt, nem lízing, így nem a fedezethez kapcsolódik, az csak biztosítéknak van. Megszületik a terv, a biztosítási összegből éppen lehet venni egy ugyanilyen korú, felszereltségű, futásteljesítményű, továbbmegyek színű autót. Biztosítási összeget megkapja a bank, vállalkozó választ egy autót, bank átutalja a kereskedőnek, bank megkapja a törzskönyvet. Mintha semmi sem történt volna, a hitel két év múlva lejár, a vállalkozónak újra lesz autója, a bank megtartja a pontosan fizető ügyfelét... Meseszerű.

Nem húzom az időt, végeláthatatlan levelezések és folyamatos elutasítás. Hivatkozás mindenre, kölcsönösségre, meg etikai kódexre, bankot semmi sem érdekli. Azonnali lezárást akar. Értitek? Azonnalit. Még meg is fenyegeti, hogy feljelenti, ha nem záratja le azonnal. Semmi kompromisszumkészség, nulla partnerség, csak alázás. ÉLőben nem lehet beszélni senkivel, van egy email cím, oda kell írni. Vagy postán, személyesen semmi. Mintha a hitel felvételénél valahogy könnyebben kapcsolatba tudtak lépni, ők hívtak. Most nem, gúnyosan elutasítanak.. 

Három hónap elteltével árfolyam csökken, már csak 205, "gyorsan-gyorsan zárjuk le"-gondolták. Az banki ügyintéző, aki a hitelt elfogadta anno, tanácsolja, hogy kérjen a vállalkozó méltányosságot, hogy legalább azt a 3%-ot ne számítsák fel az amúgy is felszámítandó 16 tétel mellett, hiszen ez egy "büntetés" a korábbi zárás végett. Elvégre nem a vállalkozó hibája miatt kell lezárni a hitelt, ez automatikusan jár.

És most jön a csattanó. Ezt is elutasították, levontak nagyjából újabb 90.000 Ft-ot a korábbi lezárás miatt. Mintha nem éppen a vállalkozó könyörgött volna, hogy ne zárják le, mintha úri passzióból éppen ő akarta volna visszafizetni egyben a teljes összeget.  Mit mondhatok, a pofátlanság csimborasszója, a vadkapitalista önkény és habzószájú magyar gazdasági liberalizmus meséje ez. A mérleg, 2,4 millió önrész mellett 3 millió felvett forint után nagyjából 2,7 millió visszafizetés, majd a lezáráshoz újabb 2,7 millió levonás. A banktól kap a vállalkozó 380.000 Fortintot. A kocsi erre a két és fél évre 8,5 millióba került, a bankhoz ebből 5,4 millió került. A vállalkozó évente 160.000 Ft Cascot is fizetett, hogy védje a bank prédáját (mellékesen 2,5 év után természetesen 3 évet kellett kifizetni, vagyis 480.000-et. Ha fordulónapon szenvedsz kárt, akkor is az egész évet kéri a biztosító előre)

Közgazdászként számomra ez érthetetlen. Játékelmélet szerint ez az egyetlen kimenet volt az, ahol mindenki veszített. A vállalkozó is, hiszen 2,5 év autóhasználat neki majd 8 milliójába került. De a bank is, hiszen egy pontosan fizető ügyfelét veszítette el. Aki minden ismerősét értesíti, hogy a Rabolunk bank magasról tojik az ügyfeleire és ezért lebeszéli őket, hogy ezekkel tárgyaljanak. Nagy ügy, ez naponta ezerszer megtörténik kishazánkban. De van filozófiai tartalma is, és számomra ez a fontos.

Az ember, állampolgár, sőt még a demokrata életét is szerződések szabályozzák folyamatosan. Az legelemibb tevékenységeket is megállapodások szorítják keretek közé. Legyen ez almavásárlás a boltban, házasság, bérleti szerződés, egészségügyi ellátás, közmű szerződés, bármi. Minden cselekedetünket írott vagy íratlan szabályok rendezik, ez az anarchia helyébe lépő társadalomszervezések jogi kerete. Egyetlen egy szerződést tudok, ami egyoldalúan módosítható, ez pedig a banki szerződés. Akármi történhet, akár még néger gyerekek is hullhatnak az égből, egy szerződést kizárólag két fél tud együttesen módosítani, ettől szerződés és nem diktátum. Kivéve a bankok gyarkorlatát. Ezért példamondatunkat úgy módosíthatunk, hogy akármi történhet, egy fél soha nem járhat rosszul, ez pedig a bank. Eegyszerűn fogjam fel, a bank nem veszíthet és kész.

Már szoktatom magam a gondolathoz, hogy a sokat hivatkozott liberális társadalmakban ezt hívjuk politikailag korrekt módon fair-nek.

 

 

Éljen, éljen, hurrá!

Az elmúlt fél év legnagyobb öröme ért tegnap délután. Az MSZP jó bolsevik demokra-tához méltóan nem fogadja el a 2/3-ot kapott parlament által megszavazott kormány alkotmányozását, mert csak. Illetve, mert szerintük illegitim. Hiszen erre nem kaptak felhatalmazást, mivel nem jelezték előre, mondják. Én meg csak annyit, hehe. Emlékszem arra, amikor ElQró ájtatos, szinte "bérmálkozó" fejjel közölte, hogy nem lesz dobozdíj. Aztán lett, legitimen. Egyesével, név szerint szavazták meg. Majd két hónap múlva ugyanígy csak épp az ellenkezőjét, de ez egy másik történet. 
Hát persze, az maszoptól nem kaptak felhatalmazást, viszont a magyaroktól igen. Ráadásul vért fostak kínjukban a választások előtt a vörösök, minden csatornájukon azt harsogták, hogy új alkotmány lesz ha nagyon nyer a fidesz. És nagyon nyert. Szóval senki sem csodálkozik szerintem. 

Meg aztán olyanokat is mondtak, hogy a felhatalmazás 4 évre szól, a választásokon lehet reklamálni. Meg olyat is, hogy bűn az utcára vinni a politikát, az a demokrácia aláásása. Jelenleg meg ez éppen a demokrácia védelme a demokraták olvasatában, mint ahogy azt már korábban is megállapítottuk. Szerintem meg ez a legszánalmasabb és legundorítóbb görcsölés amit ép ésszel el lehet képzelni. Ép gyűrűsféreg idegdúccal el lehet. Nade, térjünk a lényegre.

Ezzel az akciójával a maszop és El-Qró egyértelműsítette, Magyarország végérvényesen kettészakadt. Az eddigi nagyon demokrata és nagy szent Alkotmány szerint egy ilyen támogatottsággal bíró kormány alkotmányozhat. A maszop szerint pedig nem, mert politikai érdekük most így diktálja. A saját szavazóikat is leszarják, mivel azok ateista, melegpárti és kisebbséghergelő álláspontja most képviselet nélkül marad. Ez mondjuk engem nem zavar, nekik kell majd elszámolni, de vizsgáljuk meg a problémának a kedvező oldalát.

Ezután mi  is deklarálhatjuk, hogy a jövőben semmiféle maszop által meghozott törvény ránk nem vonatkozik, hiszen a példa szerint is elég annyi mindössze, hogy szerintünk illegitim. Sőt, semmilyen maszop többség általi kormányzás, jogalkotás a velük egyet nem értőkre többet nem vonatkozik. Nem kell az maszop által felügyelt apeh (mivel biztosan visszaadják a nevét a munkásőrök nagy megelégedésére) részre sem adatot szolgáltatni, sőt befizetni. Nem terjednek ki ránk a maszop rendőrségének szabályai, nincs többé semmiylen bolsevik hatalom felettünk. Vagyis, emberek, magyarok, hallelúja! A maszop megtette azt a szívességet, melyre oly régen vágyunk, kijelentkezett a magyarok közös állama, Magyarország potenciális legitim kormányzóerejei közül, számukra csak valami köztársasági baromkodás maradt.

Köszönjük Istenem!

Tegnap este vacsora után kapcsolgattam a tv-t, hogy merre találhatok új információkat a japán földrengésről. Az atv-n különkiadás volt, ott maradtam. Aztán fektettük a gyerekeket, később tértem vissza csak a csatornához, amikor is Juszt jóelvtárs kérdezgette Kelemen Hunort, hogy mit szólnak ők ahhoz, hogy az itt élők másodrangú(!) állampolgárok lesznek a székelyföldiekhez képest, hiszen míg a kint élőknek csak jogot jelent, nekünk kötelezettséget és adófizetést is a szavazati jog. Hát, ez a kijelentés már magában megérne jópár posztot, mert ilyenkor juszt elvtárs nagyvonalúan elfelejtkezik fő szavazói bázisukról, az adót nem fizető polgártásainkról, de nagyvonalúan most tekintsünk el ettől az ordas csúsztatástól, ismerjük őket, fő a határontúliak alázása és a munkásőr nyugdíjasok paráztatása a 23millió románnal. Ezek ilyenek, képtelenek végre európaiként viselkedni. Tudom, a megszokás nagy úr.

Sokkal inkább a reklámblokk gondolkoztatott el. Délután még Tabajdi elvtárs bolgárúrral jajongott a szegény médiájukon, amelyiken jelenleg senki sem segít és kitalálták, hogy most már valóban az Eu-hoz kell fordulni a ballibsi média pénzbeli(!) mondom, ezeknek más se jár a fejükben) támogatása érdekében. Az elmúlt 8 évben én nem emlékszem ilyen óriási problémázásra, pedig mondjuk az ECHO tv-n egy multi vagy állami vállalat reklámja nem futott akkoriban. Az nem zavarta kényes ízlésüket, most viszont megint szaladnak gazdáikhoz pénzért. Gondolom a nyugdíjas percvásárlás kevésnek bizonyul, így a 13 havi megvonás után pedig biztosan... :)

Mindig elkalandozok, bocsánat. Szóval az történt, hogy a reklámblokk egy SAAB 9-5 reklámmal indult. Pontosabban valahol az elején volt a mindenféle vizelettartási, porckopási és műfogsorragasztó reklámok közé ágyazva. Mindent a célközönségért, gondolhatnánk. Nade mit kell hallanom a Saab reklámban?

- büszkék vagyunk a függetlenségre (ti a GM eladta őket) és ez mennyi lehetőséget fog jelenteni a fejlődésre, a fejlesztésre.

- A végén pedig:... Saab 9-5, Svédország új büszkesége!

Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de valami ilyesmi. Nézzük hát: 1) függetlenség. Hűha, mi itthon mindig azt halljuk ezektől, hogy a függetlenség rossz. Mert a világ, meg a globalizáció, meg kicsik vagyunk és örüljünk, hogy luk van a seggünkön. Erre a Saab büszke a függetlenségére és arra, hogy végre eljött ez is és ez majd innovációra inspirálja őket. Puff. Semmi befeléforduló provincializmus, nekik ez öröm.

Aztán 2) Svédország. Se Svéd Köztársaság, pláne nem Svéd Királyság, csak így Svédország. Megvallom kicsit megrettentem, most mi lesz, hát már ott is felütötte fejét a gaz Orbán settenkedő, illetve nagyon is nyílt gyűlölete? Ennyi csak a köztársaság, ööö királyság? Le lehet vetni, mint valami ruhát? Borzalom még belegondolni is a szavak jelentésének mélységbe, én azonnal mennék az Eu-hoz kedves Tabajdi elvtárs, a svédek meginogtak.

A végén pedig 3) büszkeség. Főleg így együtt: Svédország új büszkesége? Láttatok már ennél nyíltabb rasszizmust, nacionalizmust, sőt burkolt antiszemitizmust? Büszkék a svédek valami sajátra, nem mocskolják, leszólják saját hazájukat mint azt a progresszívek teszik itthon? Itt már csak Tótavé tud segíteni. Vagy Csáknorisz.

Ezen merengtem el este. Láttam az otthon rettegő bizalmikat, amint megingott a hitük a svédekben. Az irredenta, fasiszta, nacionalista svédekben, akik a nagyszerű nemzetköziség eszményére törtek a maguk mocskos imperialista módján, hát hová tart így a világ drága parakovács úr?

 

  *kiegészítés

MagyarKöztársaságország. Nagyon helyes, ti. soha nem értettem az átvedlettek megmagyarázhatatlan vonzalmát a szócirkuszhoz. De nem is erről akartam írni, ezen már csak röhögni lehet: Tejóég, a megye szó elé kerül a "vár" szó! Jaj-jaj, fussunk egyből Brüsszelig, ez már a demokrácia vége! Majd a Benditúr, tudod az a gyerekmolesztáló, az majd megmondja ezeknek a fasisztáknak, hogy a "vár" szó miért is tűrhetetlen, feldogozhatatlan, sőt antiszemita, sérti a kisebbségeket, Heller is megmondhatja. Könyörgöm, nem látják, egész Európát fenyegeti már a barnulás!

Na jó, nem erről lesz szó most. Sokkal inkább arról, hogy kifelejtettem az első posztomból a blog születésének pontos történetét. Vagyis azt a pillanatot, amikor leültem és regisztráltam. Nos, ez azon a március 15-én történt, amikor a szokásos kordonerdő mögött megkezdődtek a magyarság ünnepi megemlékezései. A magyarok nélkül. Csak a böszme állt rendületlenül méla magányában a Kossuth téren. Nem volt hugyszag, a virágok sem voltak letaposva a demokrácia nagy dicsőségére. Sőt alapvetően senki nem volt ott a sleppen kívül. Csak az a nyomasztó fütty, az tudott átbújni a kordonok merev vasrácsai között. Ellopózott a szenvedélyes igazságbeszélőhöz, körbefonta mint óvó anya gyermekét, majd felszaladt a magyar lobogó árbócán és döbbenten nézett körbe, hát milyen ünnep ez? Ki ünnepel és mit? Ez a fess szemüveges a forradalmat? Ahol felelős ministeriumot óhajtott az istenadta nép? 

Eközben ez a felelős kérés megjelent egy molinón is. Ha nem is az Óperenciás tengeren, de a kordonerdőn kívül. Két magáról megfeledkezett ifjú tartotta fel tábláját ezzel a rasszista követeléssel. A demokraták persze kiszúrták őket, majd egy alvó sejt, egy munkásmozgalmi kiemeltnyugdíjas táskájával megtámadta az ifjú megemlékezőket. Feltehetőleg ő nem olvasta a 12 pontot. Vagy csak a dialektikus materializmust fogadta magába, mint kancácska azt a bizonyos lószerszámot. Nem tudni, mi történt, de ebben a pillanatban több történelmi legenda született meg. Egyrészt a mandiner videósainak örök szereleme, Miss Sün első fellépését csodáltuk meg, másrészt megismerhettük a rendőrség új kabalaállatát, a sünt. Az testüregi motozásokról és meztelenen álldogálásról most nem írok, mivel a létező legnagyobb filozófus már megmondta nekünk mucsaiaknak, hogy itt nem történt kínzás, alázás, semmi. Ha ő mondja, akkor pedig nem és kész, nehogy antiszemita kérdés legyen ebből a testüregi motozásból.

Második felvonás. Este néztem mr President, Sólyom Úr beszédét talán a MUPÁ-ból. Nem találjátok ki, idézett az államfő: Felelős minisztériumot kívánt!

Jaj-jaj mi lesz most, kérdeztem magamtól, a jeges rémület fellopózott gerincem mentén egészen a fejem búbjáig, szívembe vaspenge forgott. Talán csak nem fognak a zenekari árokból kommandósnak öltözött sünök rárontani szegényre, kitépni a magyar zászlókat a tartókból és alakzatban kivinni a megrémült elnököt a hátsó kijáraton? Testüregmotozás az öltözőben? Zászlótaposás a büfében? Anális szex a súgólyukban? (na jó, ez a gusztosnál jutott mindig eszembe) Mi lesz itt? De csalódnom kellett, senki nem rontott rá szegényre, semmi atrocitás, mélymagyarozás, hugyosozás, semmi. Lehet estére már olvasták a 12 pontot a rendőrök is, más magyarázatom nincs. 

Így aztán este már boldogan lehetett nyugovóra térni, a demokrácia megmenekült, a gyülekezési jog sem csorbult, a kordonok sem görbültek, a böszme meg vakarhatta megint a mejjét, ahogy ez a demokratáknál szokás manapság. Leborulás igaz nem volt, de az ünnep csodásan telt mégis, büszkén, felemelt fejjel, egyedül.

Ez a kép ültetett akkor a gép elé. Gondoltam leírom, de elmaradt sajnos. Ezt pótoltam most megkésett blogindítással.

NecoureYamaki 2011.03.11. 11:20

Preambulum

Isten, áldd meg az olvasóimat!

Majd két év telt el mióta regisztráltam ezt a blogot. Abban a felfokozott hangulatban, a szokásos ünnepi fogócskák tv közvetítései alatt érlelődött meg bennem a vágy, hogy kiírjam magamból gondolataimat a magyar életről, a közéletben tapasztalható döbbenetes felfordulásról. Aztán nem lett belőle semmi, a rohanás, a bizonytalanság okán el is felejtettem, hogy dolgom lenne vele. A választások után pedig hátradőltem, hittem, hogy újra indulhat a nyugodt építkezés, a magyar gazdaság fejlődése. Ezzel a felhatalmazással és elszántsággal okkal hihettem, hogy az átmenet gyors, látványos és megnyugtató lesz. Most már látom, hogy alaposan tévedtem. Nem számítottam arra, hogy a legyőzött fekete lovag és csatolt élősködői ilyen masszív defenzívába menekülnek és gyűlöletüktől fűtve mindenre képesek lesznek, csak hogy árthassanak hazájuknak. Ahogy írtam is egy kommentemben, idáig azt hallottam az élősködők szócsöveitől, hogy a parlamenti munka bojkottja, a politika utcára cipelése, a szakszervezeti sztrájkok és az ország külhoni lejáratása mind-mind a demokrácia aláásását jelentik. Most pedig mire kell eszmélnem? Ezek a magukat liberális demokratáknak láttató átvedlett komcsi-maradékok, akik manapság éppen a demokráciát féltik fennhangon foscsíkot húzva maguk után szerte Európában, éppen ilyesmikre készülnek. Támogatják, szervezik, résztvevői és lelkes hívei.

Nem értem, eddig ez a viselkedés a demokrácia aláásása volt, most pedig ugyanaz a demokrácia megvédése? Hát mit gondoljon szegény magyar, ha már a hatalmasak sem emlékeznek tovább fél évnél?

Így aztán megkerestem a jelszavamat, összeszedtem gondolataimat és újra itt ülök. Ez a blog erről fog szólni, a kettős mércéről, a kommancsfilozófiáról, a nyilvánvaló anomáliákról, azaz a hazai közéletről hátulról közelítve. Drága jó nagyapám emlékére háturúl.

Ha van kedved beszállni, esetleg még megosztani gondolataidat is, hát légy üdvözölve! Egyelőre ugyan nem tudom még, hogy a közismerten szólásszabadság mellett elkötelezett kapcsolat.hu irányelveit fogom használni a hozzászólások gyomlálásánál vagy a fasiszta-rasszista-antiszemita-reakciós-mucsai, s így természetesen a szájkosártörvény mellett lándzsát törő mandiner.hu-ét. :)

De legyen ez az én gondom, te csak gondolkozz, érvelj, kommentelj és viccelj!